A José Luis López Linares rendezte dokumentumfilm elsősorban Jean-Claude Carrière – tavaly elhunyt – forgatókönyvíró óriást követi, amint Goya mesterműveinek máig ható erejét kutatja egy európai kultúráról, filmvilágról, érzelmekről, festészetről és természetesen Spanyolországról szóló elmélkedéssel teli utazgatás során. Carrière azt csinálja, amihez a legjobban ért: a zsenialitást tolmácsolja. Ellátogat a Pradóba; majd Goya szülőházába egy aragoni faluba, Fuendetodos megyébe; valamint a Zaragoza melletti La Cartuja bérházba, amely Goya freskóit őrzi; s további közel 30 helyszínre, ahol Goya jelentős munkái találhatók. Goyára gondolva, festményei előtt állva vagy a forradalmi metszeteit tartalmazó könyvet lapozgatva, amely a napóleoni háborúk kísérteties borzalmait rögzíti, Carrrière néhány lényegre törő megfigyelést tesz – rámutat Goya eltökéltségére, hogy láttassa a szegényeket, bebörtönzötteket és nyomorultakat. Süketsége csak növelte az éleslátását, de sajnos a magányát is… Lázadt a felvilágosodás észuralma ellen; felmutatta egy őrült világ stigmáit.